Minden év januárjában megrendezésre kerül az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság. Ez a verseny a négy legnagyobb teniszverseny közé tartozik (a másik három a US Open, a Roland Garros és a Wimbledoni versenyek). Ha nem tudnád pontosan, hogy hol is keresd ezeket a helyeket, akkor az alábbi táblák útbaigazítanak…
Már hetek óta tenisz megy a tévében. Ez biztosan hülyeség, mondtam magamban, hogy olyan meccset közvetítenek, amelyekre még jegyet sem lehet kapni! Akkor meg mit keres ott az a sok néző?! Hát kiderült, van két másik teniszverseny közvetlenül az „Open” előtt. Az egyik a Medibank torna Sydney-ben, a másik itt van nem messze a Melbourne parktól Kooyong-ban. Ezek afféle szintfelmérők a nagyoknak, hogy ráhangolódjanak a nagy versenyre.
Magát az Australian Opent már több, mint 100 éve megrendezik, az első időkben váltott helyszíneken, de 1972 óta Melbourne a gazdája. Szerencsére a Melbourne Parkban sok teniszpálya van, ahol a selejtezőket is le lehet játszani. Két nagy fedett pálya van, a Rod Laver Arena (ahol a tornász-világbajnokságon voltunk) és a Vodafone Arena. A többi pálya szabadtéri, de lévén, hogy éppen a nyár kellős közepén vagyunk, kinn sem kell fázni. Különböző belépőket lehet vásárolni, mi a Rod Laverbe vettünk esti jegyet, ahol a legrangosabbnak ítélt mérkőzéseket játszák. Nem csak a csarnokokba, hanem a pályák közötti füves területre is jegyet venni, ebben az esetben átsétálhatsz egyik pályáról a másikra, illetve a nagy kivetítőn tudod nyomonkövetni az eredményeket.
Hogy ne legyen rossz idő, az aréna tetejét kinyitották, és annak ellenére, hogy tegnap napközben 27 fok volt, este hűvös szél fújdogált.
Az arénában este kettő meccset rendeznek. Az első fél nyolckor kezdődött, a másik közvetlen utána. Az elsőt Sharapova és Harkleroad játszotta, Sharapova az ismertebb, ő Wimbledonban már nyert női egyesben, így érthető volt a fokozott érdeklődés a játék iránt, alig volt szabad hely. Amikor be akartunk menni (egy kicsit késtünk L), nem engedtek be minket, egy hosszú sor végére kellett beállnunk. Nem értettük a helyzetet, de aztán hirtelen mindenkit beengedtek. Az ok egyszerű, csak a játszmák közötti szünetekben lehet mozgás a sorok között, hogy a játékosokat ne zavarják a nézők. Azért van mozgás rendesen, hiszen sokan majszolnak valamit, úgyhogy sültkrumpliért meg kóláért, sörért mindig „le kell menni” a büfébe. Meg lássuk be, azért hosszú egy teniszmeccs. A női még hagyján, csak kettő óráig tartott, a férfi még ennél is hosszabb, gondolhatod, hogy jól esik néha egy kicsit felállni és lazítani – utána úgyis feszült figyelemmel, lélegzetvisszafojtva követjük az eseményeket. Csak egy-egy játszmalabda környékén voltak bekiabálások közvetlen szerva előtt, illetve, ha nem látta a bíró, hogy kiment a labda. A pálya szélén minden vonalnál külön vonalbíró áll, aki ha kinn van a labda hangosan bekiabálja az „OUT!”-ot. Ezeket a vonalbírokat persze segíti a pályába épített elektronika, az is sípol, ha kinn van a labda, de nem mindíg szól, illetve csak a vonal menti területek vannak érzékelőkkel ellátva. Jópofán néztek ki ezek a bírók, amikor nagyon szúrós tekintettel nézik a vonalakat.
Aztán ott vannak még a labdaszedő kissrácok, akik az elguruló labdákat üldözik. Néha kiesik a kezükből a labda – ez is megtapsolta a közönség. A legviccesebb egy igazán kicsi labdaszedő volt. Lévén, hogy az a tető nyitva volt, mindenféle éjszakai állat berepült. Ő kétszer is hadakozott a molylepkékkel, aztán győzedelmesen vitte le a pályáról azokat. Már fél tizenkettő volt, amikor kijöttünk a csarnokból és átmentünk egy szabadtéri pályához, ahol a Malisse – Johansson meccs utolsó percei zajlottak. Itt az izgalom már a tetőfokára hágott, az ötödik játszma ment, a svéd nyerésre állt, a nagy sárga-kék szurkolótábora pedig zászlókat lengetett és mindenféle svéd rigmusokat skandált. „Szererencsére” a svéd nyert, és mindenki jó hangulatban térhetett haza. Minden elismerés a közlekedési vállalatnak, nagyon könnyen megközelíthető a verseny, minden gyalogátkelőnél külön kordonnal lezárják az utat, hogy még véletlenül se történjen baleset.
Persze a teniszbajnokságnek nincs vége, ez még csak a harmadik nap volt, az igazán nagy meccsek jövő héten lesznek. Azért vannak meglepetések, az egyik Williams lány (bocs, de sosem tudom, melyik az egyik, melyik a másik) rögtön az első napon kiesett, míg a másik csak éppen túljutott az első meccsén mutatott teljesítményével. Szóval, meglepetések még bőven jöhetnek!
Oroszlánkirály
Bár már vagy két hete voltunk, de nem írtam erről. Voltunk a Regent Theatre-ben, a híres mesefilm alapján készült musicalen. Leírhatatlan ötletek, fantasztikus látvány, nagyszerű hangzás és még sorolhatnám a jelzőket, de akkor sem tudnám visszaadni az érzést. Annak ellenére, hogy egy héten több előadás van , a jegyeket jó előre meg kellett venni, merthogy mindig teltház előtt játszanak. A darabban lévő állatok (oroszlánok, elefántok, vaddisznók, hiénák, zsiráfok, gazellák…) annyira életszerűek, hogy néha nem is könnyű rájönni, hogy hol is van az ember „ott belül”.
Nemcsak kicsiknek, de minden korosztálynak ajánlott!
Kropi
