Azt hittük, a Nagy Óceáni Út (1000 hely) már nem ad túl sok újdonságot nekünk, de be kellett látnunk, tévedtünk. 2002-ben jártunk először itt, akkor helikopterrel repültük körbe az Apostolokat. Aztán mióta itt lakunk Melbourne-ben, többször is megnéztük a partról, de a vízi megközelítés még hiányzott. Hát, ennek az ideje is eljött, bár csak a mázlin múlt, hogy részesei lehettünk ennek a szépségnek.
A hajó Port Campbell-ből indul, de egy gyöszös kis táblán kívül semmi sem utalt arra, hogy itt pénzért bárkit is elvinnének Apostol-lesre. Mi még akkor sem voltunk biztosak benne, amikor ott álltunk a mólón, és az ott tartózkodó kettő hajóból az egyiket szemmel láthatóan trailerre emelték. Bizonytalankodva kérdeztük meg, innen indulnak a 12 Apostolhoz a sétahajók? No, ne képzelj el semmi csicsás hajót, csak egy felségjelzés és név nélküli halászcsónakot (igaz, motor volt rajta), amin mondjuk 10 ember elférhet. Számtalan ilyen hajó ajánl olyan szolgáltatást, hogy kivisznek a nyílt vízre hajnalban, aztán ami halat fogsz, azt hazaviheted, ha bírod. Szóval, egy ilyen hajó himbálózott a vízen, amikor bátortalanul megkérdeztük, mire az volt a válasz, hogy papír szerint (persze, hogy hol van ez a papír, azt nem láttuk) három perc múlva indulna. Csakhogy sehol sincs a kedves utazóközönség, úgyhogy amíg legalább öt érdeklődő nincs, addig nem indul el. Jó, de honnan fogja bárki is tudni, hogy innen ki lehet hajózni, morfondíroztunk magunkban, amikoris közölte velünk a kapitány, hogy OK, mondjuk 20 perc múlva akkor is elindul, ha csak így négyen jöttünk el… Már csak az anyagi részét kellett volna elintézni, de nem volt nálunk készpénz. Erre is meg volt a válasz: menjünk el a helyi benzinkútra, ami vagy 200 méterre volt a kikötőtől és fizessünk be 200 dollárt, lévén, hogy 50 dodo az út fejenként, addig meg tán jön még egy utazni vágyó parafenomén.
No, elsétáltunk a kútra, ahol tudták, mi a dörgés, így kaptunk egy olyan bizonylatot, amit kártyás fizetésnél visszaigazolásként kapsz, és le volt tudva a fizetés. Zárójelben jegyzem meg, hogy emberünk legközelebb valószínűleg ebből a 200 dollárból tankolja meg az autóját és a hajóját…
Mire visszaértünk, valahonnan szereztek egy ötödik utast is, így nem volt mire várni, kihajóztunk. Az út során nemcsak az Apostolokat tekinthettük meg szinte érintésnyi távolságra, hanem bepillantást kaptunk arról is, hogyan halásznak a sirályok. Brutális. Kb 20 méter magasan köröznek a víz felett, aztán egyszercsak zuhanórepülésbe kapcsolnak át, és kb 70 km/órás sebességgel a vízbe csapodva kikapják a kinézett halat…
Az Apostolok meg egy teljesen új dimenziójukat mutatták meg. Eddig csak szép sziklák voltak – ott, messze a parttól.
Most viszont olyan helyekre jutottunk el, amit a partról nem is lehet látni – kis öblök, homokos fövenyek és továbbra is drámai sziklák, amelyek csak úgy fölénk tornyosultak.
Mindenkinek teljes szívvel ajánlom, aki erre jár!
Kropi
