…mármint jó régen írtunk. De nincs kedvem magyarázkodni. Remélem, ezért nem haragszol meg kedves olvasó, neked úgyis „bizonyíték kell, nem ígéret”. Úgyhogy ugorjunk bele!
Feltartózhatatlanul itt van az ősz, korán sötétedik, hidegek a reggelek (most vasárnap reggel nyolc óra van és 6 fok odakinn), Melbourne-szerte sárgulnak a platán sorok, hullanak a falevelek, de szerencsések vagyunk, mert egy nagyon szép indián nyár áll mögöttünk (talán még előttünk is ?!). Mára is 21 fok az előrejelzés.
A lurkók nőnek, mint a gombák.
Bendő jelenleg 104 cm, és testsúlyban átlépte a 18 kg-ot. Két és fél éves kora ellenére négyes ruhákat hord, az ausztrál gyermekruha- számozás szerint ez a négyéves átlagméretű gyermekeknek készül. Nyurga manó, továbbra is rengeteget mozog, nincs megállás. A délutáni alvást elhagytuk, mivel amikor napközben aludt, akkor este akár fél tizenegyig is pörgött, miközben máskor meg fél nyolc körül fekszik. Szóval a délutáni alvással napi szinten összességében kevesebbet aludt, mint anélkül. A reggeli felkelés időpontja persze konstans (reggel 7), ami azt jelenti, hogy (délutáni alvás nélkül) este már kellően elfárad, és egy nyűgös gyermek extra türelmet igényel…
Jó gyerek. Szófogadó, és nagyon okos, de mindent a maga idejében kell elkezdeni. Már egész mondatokban beszél, nagyon jól „kombinál”, élvezetes látni, ahogy összerakja/összekapcsolja a dolgokat.
Danival egy szobában alszanak (a ceruzás szobában), s mivel csak egy kiságyunk volt, megpróbáltuk Bendőt átszoktatni a felnőtt ágyba, még azelőtt, hogy a kisöccs megérkezett. Nem ment. Bármilyen fáradt is volt a nap végére, a lefektetéskor egy sétaprogram indult el. Mivel mi esténként a nappaliban vagyunk, Bendő lemászott a nagyágyról, kinyitotta az ajtót, majd odasomforgott a nappali ajtajához. Ha észrevettük, akkor azonnal visszakísértük, ha nem, akkor ott feküdt az nappali ajtaja előtt, hallgatva a tévé hangját… Szóval, a kísérgetés megintcsak tízig, tizenegyig ment.
A kaput az tette be, amikor éjjel kettőkor arra ébredtünk, hogy kattogást hallunk, ami olyan volt, mintha valaki a tűzhelyen meggyújtaná az egyik lángot. Azonnal kirongyoltunk, aztán kiderült, hogy Bendő az éjszaka közepén úgy gondolta, hogy a játéksütőjén készít valami finomságot, a játszószobában felkapcsolta a villanyt és nekiállt a bundáskenyér sütésnek. A reggelek sem úgy alakultak, ahogy szerettük volna. A hét órás felkelés helyett 6 órás, esetleg fél hatos felkelés jutott nekünk, lévén Bendő a kinti világosság miatt úgy gondolta, hogy most már ideje apát és anyát is felkelteni. Be anyáékhoz, villany felkapcs: JÓ REGGELT!
Rá kellett jönnünk, hogy még nincs kész erre a feladatra a kicsi fiúnk, így kölcsönkértünk egy kiságyat Daninak, és Bendő visszakerült a kiságyába, ahonnan ugyebár nem tudott kijönni. Mondjuk ez érdekes, a magassága miatt tehet, hogy lett volna értelme megpróbálni a kimászást, de szerencsére erre Bendő nem jött rá.
Aztán elértük azt a pontot, hogy Bendő kiadta a születésétől fogva az ágyában lévő lila elefántot, arra hivatkozva, hogy zavarja az alvásban, és rá kellett jönnünk, hogy kicsi fiúnk kinőtte a kiságyat. Nem volt visszaút, át kellett költözni a nagyágyba. Ez volt a harmadik próbálkozás, de ez a „próbálkozás” már sikerrel járt. Egy Villám Mcqueen-es éjjeli fényt raktunk az ágya mellé (tudod, olyan kisfogyasztású lámpáról van szó, ami egész éjszaka világít, hogy a kislurkók ne féljenek éjszaka), és egy időzítős konektorral beállítottuk, hogy pontban reggel hétkor kapcsolódjon be.
Amíg Villám McQueen nem jelez, nem lehet elhagyni az ágyat, hiszen még éjszaka van, ha világít, lehet ébreszteni anyáékat. Hiszed vagy sem, mióta (kb. négy hete) a piros autó „kelti” Bendőt, egyszer sem hagyta el az ágyat idő előtt.
A bilihasználatot nem erőltetjük, WC szükítőt vettünk, amihez kis létra van kapcsolva, így ha úgy támad kedve, akkor ő is felülhet a WC-re. A „produktumokért” ajándék matrica jár, amit a saját füzetében gyűjt. Még csak a hozzászoktatás fázisában vagyunk, volt olyan nap, hogy háromszor is jelentkezett WC használatra, de láthatóan nem veszi ezt annyira komolyan, mi meg nem erőltetjük egyelőre.
Itthon „nagypofájú” gyerek, mindenről megmondja a tutit: mit kér reggelire, milyen mesét szeretne nézni a tévében (a Verdák mellett a Hupikék törpikék, a Némó nyomában és a Teletabik a jelenlegi kedvencek), vagy hogy milyen mesét kér estére (Boribon, Bogyó és Babóca és az „Anna-Peti-Gergő” a jelenlegi dobogósok). Ennek ellenére még ismerős környezetben (barátoknál, a hetente látogatott magyar játszócsoportban) is van, hogy félénken meghúzza magát, ami igazán furcsa tőle, de azért egy negyedóra után általában feloldódik.
„Danikát” imádja, napjában sokszor játszanak együtt, Dani reggeli felkelésekor együtt énekli velünk a „Pál, Kata, Pétert”. A leglátványosabb kinyilvánítása a szeretetnek természetesen az, amikor Bendő felkérezkedett Dani ágyába.
Legközelebb Dani jön.
Kropi
